A leugrás

Az akadályról való leugrás inkább mentális, mintsem fizikai kihívás. A végrehajtás tipikusan egy lurch, de hozzá kell venni a magasságból adódó félelmet is. Mint általában minden veszélyes mozdulatsornál, itt is érdemes az alapoktól kezdeni, kis letöréseken gyakorolni, és innen fejlõdni. Nagy segítség, ha eleinte füvön, vagy más puhább talajon próbálkozunk a kíméletlen aszfalt helyett.

Kezdõknek az a legjobb megoldás, ha szereznek egy régi matracot, és arra ugranak rá. Az akadály tetején egy kicsit egyensúlyozni kell, míg felkészülünk az ugrásra (inkább a helyben topogást ajánlatos végezni, mert ebbõl könnyebben indítható az elsõ kerék kiemelése). Ha felkészültünk, egy pedálcsapással álljunk a hátsó kerékre, és bukdácsoljunk ki az akadály szélére, majd irány a mélység. A kontroll és a sima (nem darabos) végrehajtás a kulcs. Ha már megy a dolog, kereshetünk magasabb részeket, lépcsõt. A mozdulatok nem változnak. Elegendõ gyakorlással eljuthatunk arra a pontra, mikor már nem ijedünk meg egy másfél méteres leugrástól sem. Ez azonban kellõ idõt és odafigyelést igényel, ne rohanjunk fejjel a falnak!

A pedálból leugrás helyett más lehetõségek is kínálkoznak, mint pl. a sidehopp, vagy a letekerés. Talán eme utolsó a legegyszerûbb, bár nem a legstabilabb mód, pláne ha a nagyobb sebességeket nézzük.